Bejelentkezés

Jelenlegi hely

2015. május 15. péntek 10:00-11:30.

Időpont: 2015. május 15. péntek 10:00-11:30.

Helyszín Fröhlich Pál tanterem

Előadó: Szabó Lóránt Zsolt, témavezetők: Dr. Czirják Attila és Dr. Földi
Péter

Cím: Időfüggő kvantumos szórási folyamatok erős külső térben

Előadó: Barna Barnabás, témavezető: Dr. Vinkó József

Cím: Nagy sebességű vonalak Ia típusú szupernóvák színképében

Előadó: Ordasi András, témavezető: Dr. Vinkó József

Cím: Szupernóvák fénygörbéjének illesztése az MLCS-módszer segítségével

Előadó: Nagy Andrea, témavezető: Dr. Vinkó József

Cím: Kollapszár szupernóva-robbanások fénygörbe-modellezése

 

Absztraktok:

Szabó Lóránt Zsolt

Az időben oszcilláló külső potenciálok sok esetben szolgáltatják a lézertér
jó modelljét. Periodikusan változó potenciális energia esetén matematikailag
a Floquet-elmélet jelent hatékony módszert a különböző időfüggő kvantumos
szórási folyamatok leírásához. Modelljeinkben monoenergiás elektronhullámot
tekintünk, amely oszcilláló potenciálokon szóródik, illetve kölcsönhat egy
"kemény gömb"-bel, ahol a folyamat időfüggését intenzív lézertér adja.

Az előadásom során három modellt fogok bemutatni, és az azokhoz kapcsolódó
eddigi eredményeket szeretném röviden ismertetni.

Barna Barnabás

Az Ia típusú szupernóvarobbanásokat (a megfelelő korrekciókkal) standard
gyertyaként használva fotometriai távolságméréseket lehet elvégezni, akár
kozmológiai távolságskálákon is. A módszer megfelelő használatához nagy
pontossággal kell ismernünk szupernóva légkörének összetételét és az ott
lezajló fizikai folyamatokat. Az Ia típusú szupernóvák spektrumában
megjelenő elemeket jól ismerjük, mennyiségükről és elhelyezkedésükről
azonban egyelőre hiányosak az ismereteink. Az utóbbi években kezdődött az
ún. nagy sebességű vonalkomponensek (High Velocity Feature, HVF)
viselkedésének kutatása. Mivel a szupernóva légköre homológ módon tágul, a
sebesség egyenesen arányos a szupernóva középpontjától mért távolsággal -
vagyis a HVF-eket létrehozó elemek a fotoszféra felett, a légkör külsőbb
rétegeiben helyezkednek el. Ezen vonalkomponensek kialakulásáról egyelőre
hiányosak az ismereteink, kutatásuk azonban ígéretes lehetőségeket rejt:

segítségükkel feltérképezehető akár a szupernóva térbeli felépítése,
összetétele és a robbanás mechanizmusa is.

Ordasi András

Az Ia-típusú szupernóvák fehér törpe csillagok termonukleáris robbanása
során jönnek létre. Az ilyen szupernóvák fényességének időbeli változásai
szélessávú fotometriai szűrőkben igen jellegzetes alakot öltenek. Az MLCS
(Multicolor Light Curve Shapes) módszer ezen Ia-típusú szupernóva fénygörbék
alakja és a maximum fényesség közötti empirikus összefüggést használja ki,
annak érdekében, hogy ezen szupernóvák távolságát megbecsülje. A módszert
alapvetően a Johnson-Cousins-féle BVRI szűrőrendszerre dolgozták ki, viszont
napjainkban egyre szélesebb körben használják a Sloan-féle fotometriai
szűrőrendszert, így szükségessé vált a módszer átdolgozása ezen szűrőkkel
kimért fénygörbékre.

Előadásomban ennek a feladatnak egy lehetséges megoldását mutatom be.

Nagy Andrea

A szupernóva-robbanások a Világegyetem legnagyobb energiájú folyamatai közé
tartoznak, ezért kutatásuk napjainkban az asztrofizika egyik fontos
területét képezi. Ám ezen objektumok fizikai paramétereinek meghatározása a
nagy távolságok miatt csak limitáltan lehetséges, aminek következtében
fontossá válnak a robbanás folyamatát leíró elméleti modellek.

Előadásomban bemutatok egy David Arnett és Albert Fu által létrehozott és
általam továbbfejlesztett fénygörbe szintetizálásra alkalmas fél-analitikus
modellt. Az elméleti alapokon túl bemutatom a modell alapján fejlesztett
program gyakorlati felhasználását, valamint ezen eredmények hidrodinamikai
modellekkel történő összevetését is.